Címke: napi zene

@longhand  nagy gitárzene rajongó. Otthon penget is néha, és a mai dallal egész jól definiálta, hogy milyen szintre szeretné fejleszteni a hangszertudását. Már csak az a kérdés, hogy a szólista vagy a kísérő ritmikus gitárra gondolt ? 🙂 Ahogy őt ismerem, a virtuóz játék a célja!

Ha egyetlen dallal kellene bemutatni, hogy milyen stílusban és hogyan szeretnék megtanulni gitározni a leginkább, arra az alábbi egy remek példa lehetne.
A Midnight in Paris egyik betétdala volt ez a gyönyörű gitárzene.

További @longhand napi zene:

• KÉZI CHOPIN – THE DINAMO BROTHERS
• COLORSTAR – ANOTHER DAY

Ez a dal szóljon most szeretett nagyapámnak is, akit 12 éve, március 5-én búcsúztattunk…

A veszteségről

…a legjobb emberért, akit valaha ismertem, és aki ma fél éve ment el…

További @zencsaj napi zene:

• PETER GABRIEL – COME TALK TO ME
• KILOWATTS AND VANEK – MORNINGSTAR

Az MR2-Petőfi rádión sokszor hallottam ezt a zenét, és nagyon tetszett az egyedi hangzásvilág amit alkotnak. @tepi77 pedig nagyon jól eltalálta a jelzőt: bólogatós zene. Csak figyeld magad, miközben hallgatod! 🙂

A remek magyar trip-hop bandával először 7 éve találkoztam, amikor (az azóta megszűnt) Soundpill nevű netlabelünkkel kiadtuk az első lemezüket. Azóta már túl vannak 3 albumon, és nagy örömmel hallom őket a rádióban, amikor nagy néha felbukkannak itt-ott.

Nagyon jó szövegeik vannak és a hangszerelést is szupernek tartom, hallgatóként pedig csak annyit mondok, hogy „bólogatós zene”.

További @tepi77 napi zene:

• MADREDEUS – UMA ESTÁTUA
• ALPHAVILLE – IVORY TOWER

A hat ember közül, akiket megkértem a „Me Gusta” projektre, @masnisgyilkos az egyetlen, akit korábban semmilyen formában nem ismertem. Feltettem azonban a kérdést twitteren, hogy ki érzi úgy, hogy sok és változatos zenét hallgat és nő. Ő egyből jelentkezett és igaz, még csak a második ajánlási körnél tartunk, de már most bizton állíthatom: nagyon örülök, hogy jelentkezett!

A múltkori ajánlása is nagyon népszerű volt és biztos vagyok benne, hogy a mai is az lesz. Egy olyan előadótól kaptunk egy dalt, akit a legtöbb oldalon a rajongók az „alulértékelt” jelzővel illetnek. Charlie Winston angol létére Franciaországban ért el sikereket.

Az érzés: utcán táncraperdülős hangulat 🙂

További @masnisgyilkos napi zene:

• 77 BOMBAY STREET – UP IN THE SKY

Van egy viszonylag jól behatárolható közös zenei és előadói halmaz, amit @attilagyongyosi és én is szeretünk. Az egyik ilyen nagy kedvenc BT, akit a legtöbben DJ Sasha Global Underground 013: Ibiza mix cdről és a Mercury & Solace című dalról ismernek. Nekem mondjuk személyes kedvencem a Fibonacci sequence című dala, de szinte nem tudnék olyan munkát említeni a keze alól, ami ne tetszene.

Attila ajánlója meg magáért beszél, különösen az utolsó bekezdés. Szombat estére fel!

A mai talán kicsit nehezebben emészthető sokak számára, de semmiképp sem hagyhattam ki. 2011 nyarán, miközben egy koszos zónázóval robogtam Ferihegy felé belecsapott a fülesembe és alig hittem el, amit hallok. Sokszor van ugyanis, hogy frissen beszerzett ismeretlen dalokkal szórom tele a lejátszómat.

A szerző, Brian Transeau román származású amerikai… polihisztor. Egy hihetetlen tudású géniusz ő, aki tökéletesen jártas a klasszikus komponálás, az elektronikus zeneírás, zeneelmélet, programozás, rendszerfejlesztés, fizika, matematika és irodalom területén. Gyakorlatilag BÁRMILYEN billentyűs, pengetős vagy ütős hangszert képes megszólaltatni és fantasztikus hangja van. Ő az, aki képes viszonylag egyszerű zenei motívumokat úgy kibontani, hogy leesik az állad.

2010-es szerzői albumán, a ‘These Hopeful Machines‘-en pihen a ‘Le Nocturne de Lumière‘. Az egész album úgy, ahogy van annyira jó, hogy arra nincs szó sem több szóból álló kifejezés. Ez a kislemez viszont olyan nyomott hagyott rajtam, amit azóta is büszkén viselek. Azt írta egy ember róla YouTube-on, hogy „the ultimate electronic rhapsody” és nem sokat tévedett.

Olyan, mint egy igézően szeszélyes nő: sosem tudhatod, mi fordul meg a fejében és a kezedet megragadva merre fog elvezetni Téged; nem tudod, mikor érhetsz hozzá és fedezheted fel magadnak. Egy nehezen körülírható, szinte már amorf, folyton változó szintetizátorgőzös utazás; iskolapéldája annak, amiben BT a legjobb.

Jó minőségű fejhallgatón tessék fogyasztani és a hangok úgy fognak pofán csapni, mint egy zsák kétforintos!

További @attilagyongyosi napi zene:

• BRAINCHILD – SYMMETRY C (LANGE BREAKBEAT REMIX)

A „szerkesztőségi ülésen” említettem, hogy mindenkitől olyan zenét kaptam az első héten, amiket én sem ismertem, leszámítva a @Ni0-tól kapottat. Ezen felbuzdulva, Ni0 ma olyan dalt ajánl, amit tényleg nem ismertem. Eddig.

Ráadásul Ni0 sem akármilyen úton talált rá erre a zenére: lemerült az iPodja!

Egy téli estén épp útnak indultam a belvárosba, mikor is Kőbánya-Kispesten lemerült az iPodom. Nem akartam zene nélkül maradni, így átdugtam a fülest a telefonomba, mert tudtam, azon is vannak gyárilag rátöltött zenék. Ekkor futottam bele Missquerada-ba. Bevallom, korábban nem ismertem sem az előadót, sem a számot, de azonnal megfogott ez a könnyed, nyári hangulatot idéző darab.

További @ni0 napi zene:

• FERRY CORSTEN VS ARMIN VAN BUUREN – BRUTE

A dalt, amit ma ajánlok neked, bevallom, pár napja ismerem csak. Viszont azonnali „dallamtapadást” okozott nálam! Az előadót viszont nagyon régóta ismerem, de egy fontos információt szintén csak pár napja tudok róluk.

Az érzés: libabőr és nosztalgia

A Grace nevű zenekar tudat alatt tett rám és a zenei munkásságomra mély benyomást. Az első daluk amivel találkoztam a Not Over Yet című volt. Imádtam!

Olyannyira, hogy volt időszak, amikor leültem a hangszereim elé és csak ez a dal, ezek a harmóniák jöttek a kezemből. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a 2002-ben a Syncopa hangszerbolt és szervíz által megrendezett Villany Weekenden ennek a dalnak egy átgondolását adtam elő, melyről ez a remek felvétel készült (nemröhög).

Kicsit jobb minőségben itt tudod meghallgatni a dalt.

A Not Over Yetből számtalan feldolgozás, remix készült már, az aktuális kedvencem a Max Graham vs Protoculture Remix. Most mégsem ezt a dalt ajánlom neked, hanem egy olyat, melyet én is csak pár napja ismerek: If I Could Fly.

Nem csak a dal új számomra, hanem egy fonros információ a Grace zenekarról: az egyik alapító tag nem más, mint a nagy „öreg” Paul Oakenfold. Olyan régen volt már, mikor megismertem a zenéjüket (és 1999 óta már nem is aktívak), hogy az 1997 óta tartó internetes ámokfutásom során valahogy kimaradt ennek a lényeges információnak a felkutatása.

Az If I Could Fly című dal egyből előhozott belőlem minden emléket a ’90-es évekből. 1993-at írunk, az elektronikus zenék kezdtek elterjedni. Angliában pedig már javában hódít a drum’n’bass és az alapjaira is épülő stílus (drum’n’pop?), amit a mai napig nem tudok egyértelműen behatárolni (egy időben jungle jelzővel is illették). Nálam abszolut favorit volt. Innen hát a nosztalgia és a libabőr.

A dal egy jobb minőségű – ám klipp nélküli – verziója itt található.

További @strob napi zene:

• ZAGAR FEAT. EDINA KUTZORA – HOL VAN AZ A NYÁR

A mai ajánlóból kiderül, hogy @longhand nem viccel, ha zenéről van szó: képes akár a zenész lakásáig is elmenni, hogy megszerezze az áhitott felvételt. Persze mindez a ’90-es években történik és kazettáról beszélünk. Manapság írsz egy e-mailt vagy elindítasz egy Google keresést és már szólhat is a kedvenc dal.

Nem emlékszem már, hogy hol hallottam először a Kézi Chopint, valamikor a ’90-es évek elején ismertem meg őket.
Akkoriban nem volt egyszerű jobb minőségű zenei felvételekhez jutni (főleg ilyen félamatőr zenekaroktól) így az énekes Legát Tibor, Kruspér utcai lakásáig sétáltam el, abban a reményben, hogy lesz egy Kézi Chopin kazettám.
Tibort nem találtam otthon, csak egy dühöngő részeg házmesterbe botlottam bele, de utolsó reményként bedobtam az énekes postaládájába az üres kazettát és a postacímemet egy cetlin, egy rövid üzenet kíséretében. A legnagyobb meglepetésemre, kb. két héttel később, érkezett postán a kazetta a zenekar demófelvételével. (Köszönöm Tibor!)

Egy vidám dalt mutatok be tőlük és még történetet is mesél hozzá helyettem Legát Tibor:

Jobb minőségű studió felvételért ezt érdemes meghallgatni:

További @longhand napi zene:

• COLORSTAR – ANOTHER DAY

Imádom a portugál nyelvet. Talán azért, mert Brazíliában is azt beszélik, ahova mindig is el akartam jutni. @tepi77 így nagyon a kedvemben járt ezzel a zenével.

A portugál Madredeus (a végén s-nek ejtjük, nem sz-nek) nagyon ritkán kerül nálam a playlistbe, mert alapvetően szomorkás zenéjük van, mégis az Um Amor Infinito albumuk nagyon szép dalokat tartalmaz.

További @tepi77 napi zene:

• ALPHAVILLE – IVORY TOWER

A mai dal előadójával kapcsolatosan az a fura helyzet állt elő, hogy @zencsajjal ugyanazok az érzéseink voltak tini korunban: kifejezetten nem szerettük. Felnőtt (?) fejjel azonban elmondhatom, hogy elkezdtem értékelni és érteni a művész úr zenéjét. Nem utolsó sorban őt azon zenészgeneráció már-már alig fellelhető tagja közé sorolom, aki szenzációs élő koncerteket tud adni a mai napig. Ő Peter Gabriel, akit ha másképp nem is, de extravagáns és nagyköltségvetésű videoklippjeiről biztosan ismersz.

A video első dala a Come talk to me.

Az érzés: a meglepetés

2008 tavasza volt, és divatos szó szerint szalmahétvége. Otthon töltöttem, jó geek szokás szerint nappal a kertben napozva és readerezve, este tévénézve és readerezve 🙂

Egy, a géptől való elszakadás során végigpörgettem a csatornalistát, és megdöbbenve láttam, hogy az akkor általam is képviselt StoryTV-n tényleg minőségi koncertek mennek hétvégén esténként (gondolom, azóta változott a műsorstruktúra). Amibe botlottam, az fergeteges, nagyon emberi és szenvédelyes volt. A dalt nem ismertem addig. Ez volt az, az előadó pedig Peter Gabriel.

Akit addig nem szerettem, mert tini koromban nem értettem. De akkor hirtelen minden összeállt.

Nos? Megmozgat valamit? Mert akkor jöhet utána a Steam 😉

ui1: ki jön Prágába koncertre? 🙂
ui2: lehet tippelni, kinek írta Peter ezt a dalt…

További @zencsaj napi zene:

• KILOWATTS AND VANEK – MORNINGSTAR

Ha érdekel a többi dal a koncertről…

A mai dal @masnisgyilkos ajánlása és meg kell, hogy mondjam, bár nem a személyes kedvencem ez a stílus, az érzés maximálisan átjött: instant jókedvre derített!

Az érzés: instant jókedv

Ez az a zene, ami abban a kivételezett helyzetben van, hogy szinte bármelyik playlistemen megtalálható, de a legnagyobb segítség akkor szokott lenni, amikor instant jókedvre van szükségem.

A bandát egyébként az öcsémnek köszönhetően fedeztem fel, hasonló hangulatú a többi zenéjük, néha egészen rendhagyó dalszöveggel gyorsan megkedvelhetőek.

Tehát: sok jókedvet hozzájuk! 🙂

A mai ajánlót @attilagyongyosi nehezen szülte meg. Annyi jó zenét ismer, hogy nehéz volt választania. Bíztattam, hogy következő héten úgyis tud egy másikat ajánlani, szóval ne gondolkozzon sokat. Megérte azonban várni rá! Nem ismertem ezt a zenét, de amint meghallottam, egyből megvolt az instant libabőr. Kell ennél több?

Valamikor 2005-ben került hozzám egy ’99-es Paul Oakenfold mix, ami Ibizán, a Space nevű elit klubban lett felvéve. Az első percétől az utolsóig arany, Oakie olyan zenéket kevert annak idején, hogy nem élt igazán, aki nem hallott tőle abból az időből valamit. A mix közepe táján robban be a Brainchild ‘Symmetry C’-je Stuart ‘Lange’ Langelaan breakbeat változatában, megtörve a 4×4-es ütemet.

A kislemez szintén ’99-ben jelent meg és igazi ezredfordulós elektronikus gyönyör. Emlékszem 2006 szeptemberében megadta magát a monitorom, így gép nélkül maradtam, viszont bátyám nálam hagyott DVD lejátszója segítségével a zenehallgatás intézményének tudtam hódolni. Minden reggel úgy indult a napom, hogy ezt a dalt csutkára húzva szórtam az éterbe. Fogyasztását máshogy nem is ajánlanám, gagyi hangszórókon hozzá se kezdjetek, bő méllyel, kellő hangerővel tessék. Bár én nem vezetek, de szerintem autóban, utazás közben marha jó lehet.

Ami miatt még emlékezetes számomra ez a dal, az az, hogy nagyon sokáig nem tudtam a címét. Tracklistlám a mixhez nem volt és neten sem találtam, így ‘vakon’ és búsan imádtam. Lange tíz év professzionális produceri munka után kiadta debütáló albumát frappáns ‘Better Late Than Never’ címmel és rajta volt. Amikor először csendült fel az albumról, azt hittem hátraesek a székben. Ismeritek azt az érzést.

A mai zene Ni0-tól származik, aki nagy trance rajongó, ott csápol szinte mindig az első sorban, legyen szó Ferry Corstenről vagy Armin van Buurenről. Az említett előadó urak nekem is ismét nagy kedvenceim, az elmúlt pár évben elfordultam a trance világától (meguntam), most újból felfedeztem.

Egy decemberi napon elhatároztuk másodmagammal, hogy megnézzük a nagy mágust, Armin van Buurent, Ljubljánában élőben. Eső, hideg és köd volt már kifelé menet is. A szettje utolsó darabjaként játszotta a következő számot, ez és az a pár ezer tomboló ember adott erőt ahhoz, hogy 20 óra ébrenlét és tejköd ellenére ne keseredjünk el és szerencsésen hazaérjünk.

Armin van Buuren a trance fenegyereke. Több ízben választotta a közönség a legjobb dj-nek, nevéhez fűződik az Armada records, valamint a méltán híres A State of Trance rádióműsor. Társszerzője pedig az a Ferry Corsten volt, aki nagy öregnek számít a szakmában, s olyan albumok jöttek ki a keze alól, mint a Twice in a blue moon.

A mai zenét tőlem kapod. Így ez a blokk itt kicsit felesleges, de így marad meg az egység – csak következetesen!

Kezdem unni, hogy tél van. Igaz ez a dal pont az őszre, télre készül és még szomorú is, de számomra egy kellemes emléket idéz fel, ami pedig nyári hangulatra emlékeztet. A nyári hangulatot a Szezon című film adja, amely ugyan nem a magyar filmművészet egyik zászlóshajója, de anno nagyon jól szórakoztam rajta.

Főleg a szocreál balatoni szállodán és a balatoni vendéglátáson – Balaton-parti gyerekként tudom, hogy ez pontosan így ment a valóságban is.

A film egyik betétdala amit ajánlok, mely a Zagar nevű formáció szerzeménye, ahol a csodálatos hangú Kutzora Edina énekel. Ők amúgy fel is tűnnek pár kocka erejéig a filmben, amit itt tudsz megnézni.

A mai zene @longhand ajánlása, akiről tudom, hogy sokat vívódott, milyen zenét is javasoljon nektek. Szerintem remekül döntött!

A Colorstart méltatlanul keveset hallgattam az elmúlt 10-15 évben, ahhoz képest, hogy mennyire jó zenekar. Csak az utóbbi 1-2 évben fedeztem fel igazán, annak ellenére, hogy az alapítókat Keleti Andrást és Szalay Pétert a ’90-es évek elejétől ismerem, korábbi zenekaruk – a legendás Vidámpark – révén.

Gyakran találkoztunk abban az időben, korai szigeteken, a csepeli Májuskert rockkocsmában vagy éppen a csepeli gyártelepen lévő próbatermükben. Sok mókás történet jut eszembe ezekből a találkozásokból. A zene iránti alázatban viszont már akkor sem volt tréfa, ha nem szólt elég jól a dal, ment a próba reggelig. Úgy látom, hogy ugyanazzal a kitartással és alázattal nyomják azóta is a fiúk, drukkolok nekik, hogy működjön még sokáig a zenekar.

Az Another Day az egyik legjobb dal nekem, tőlük.

A mai nap (és ezentúl keddenként) @tepi77 ajánl nektek zenét. Peti az egyszemélyes fiúbanda, a Tangram nevű formáció frontembere, nagyon fincsi ambient zenéket alkot. Ime a választása és a zenéhez fűzött gondolatai.

Alphaville – Ivory Tower

Ha egy rossztündér elátkozna, hogy innentől kezdve csak egyetlen dalt énekelhetnék a zuhany alatt, de egy jótündér – meglátva minket az erdőben egyezkedés közben – közbeavatkozva enyhítene az átkon azzal, hogy ezt a dalt én választhatom meg, akkor egyértelműen az Ivory Towert választanám az Alphaville-től.

Ezt a hihetetlen, magasztos-energikus zenét már reflexszerűen kezdem énekelni, ha nagyritkán a zuhany mellett döntök a kád ellenében.
A dal mintegy összefoglalása a zenekar (akkor, 1994-ben) tíz éves fennállásának, a szövege korábbi sikeres dalok szövegéből van összeollózva. Itt az ideje, hogy végre elfelejtsük a Forever Youngot, és mostantól ez legyen az a dal, amely a német szintipop zenekartól elsőre eszünkbe jut.

Volt nekem egy posztsorozatom, ami arról szólt, hogy 30 nap alatt 30 dalt osztottam meg veled, minden nap más szempontok szerint.

Gyuri barátommal beszélgettem pár  hete, aki lelkes olvasója a blogomnak (szia Gyuri!), és megemlítette, hogy mennyire tetszett neki, mikor minden napra kapott tőlem egy új, számára volt, hogy ismeretlen zenét.

Az ötlet

Ezen felbuzdulva elkezdtem gondolkozni. Egy újabb 30 napos dalkihívás elcsépelt lett volna, viszont jött az ötlet: felkérek 6 embert, akik velem együtt valamilyen módon nagyon közel állnak a zenéhez, széles zenei skálán mozognak és még kvázi nördök is, a szó jó értelmében (értsd: gyakorlottak az internetes technológiák használatában).

A kérdés

Meglepetésemre mindenki egyből igennel válaszolt a kérésemre, ami így szólt:

Lenne kedved/időd/energiád heti szinten 1 zenét javasolni a blogom olvasóinak? Semmi szofisztikált történet, csak egy zenejavaslat.

Ezzel el is árultam, hogy miről fog szólni a „Me Gusta” kódnevet viselő projekt. Minden nap kapni fogsz tőlünk itt a blogon egy zenét, ami az adott nap zenéjéért felelős ember választása. A választásnál egyetlen egy szempontot kértem: bárhonnan, bármikorról és bármilyen, de emóció fűződjön a zenéhez. Jól hangzik, ugye?

A beosztás

A hölgyek elsőbbséget kaptak, választhattak napot, majd az urak is beosztották a napokat és kialakult az alábbi beosztás

Hétfő: @zencsaj (Novák Magdolna, professzionális zenehallgató)

Kedd: @tepi77 (Fabók Péter aka Tangram, szintén zenész)

Szerda: @longhand (Varga Péter, seo mágus, már nem zenész)

Csütörtök: @strob (Horváth Róbert aka én, szintén zenész)

Péntek: @ni0 (Lászlófalvi Ditta, két lábon járó trance adatbázis)

Szombat: @attilagyongyosi (Gyöngyösi Attila aka Chipa, szintén zenész)

Vasárnap: @masnisgyilkos (Szabó Priszcilla – ő felhívásra jelentkezett, tudományosan „zenész”)

A kezdés

Holnap. Időpontot nem jelöltem meg szerzőtársaimnak, a nap bármelyik szakában kikerülhet a dal, de ha fel vagy iratkozva a blog rss vagy twitter csatornájára, akkor biztosan értesülni fogsz róla.

Update: nem 30 naposra tervezem, illetve majd meglátjuk, kinek meddig tart a lendület 😉

Jó szórakozást!