Kategóriák
Zene

Day 18: egy dal amit akarsz majd a temetésedre

Mivel Országh Miki elvitte előlem az egyik nagy kedvencemet az Energy 52 – Café Del Mar (Michael Woods Ambient Remix), így kerestem egy másikat – bár eléggé abszurd a mai napi feladvány 🙂

Magyar előadót akartam, szöveggel. Íme: Zagar feat. Edina Kutzora – Hol van az a nyár?

Kategóriák
Zene

Day 17: A dal, amire először akarsz majd táncolni az esküvődön

Egy már volt, a következőt nem tervezem 🙂 De ha mégis, lagzi tuti nem lesz, így tánc sem.

De, hogy ne maradjunk zene nélkül, amit szívesen hallanék a családi ebéd/vacsora alatt az pl. Bartók Eszter – Kitakarva

Kategóriák
Zene

Day 16: az utolsó dal amit hallottál

A tegnapi ügyelet lefárasztott eléggé, ledőltem aludni, és Tangram mester meditatív ambient zenéit tettem be elalváshoz.

Ami nagyon jó választás volt, de ez a dal felébresztett, így ezt hallottam utoljára.

Tangram – Hawking Method Part 2.

Kategóriák
Zene

Day 15: egy dal attól az előadótól akinek legutóbb voltál a koncertjén

Nem vagyok az a nagy koncertrejáró fajta. Tudom, van egy varázsa stb…számomra általában csalódás egy-egy koncert, mert az album minőséget (teljesen érthető okokból) közel sem hozza az előadók nagy többsége.

Nem meglepetés tehát, hogy az utolsó koncert amint voltam 2007-ben volt. Az sem meglepetés, hogy az előadó, akinek a koncertjén voltam, az Ákos. Egy kezemen meg tudom számolni azoknak az előadóknak a számát, akik élőben, koncerten is maximális minőséget hoznak. Ákos egyike ezeknek a zenészeknek.

Íme hát egy dal tőle a közelmúltból: Ákos – Szeress így

És bizonyítékként a koncertjei színvonalára:

Kategóriák
Zene

Day 14: egy furcsa dal

Egy fucsa dal…mitől furcsa egy dal? Talán a dallama miatt? Talán a hangszerelés miatt?

Vagy inkább az előadásmód miatt. Ezért választottam ezt a dalt, amit tegnap hallottam először Krys barátom jóvoltából, egyből belemászott a fülembe.

Kategóriák
Zene

Day 13: egy dal amit csak úgy szeretsz

Régóta nagy rajongója vagyok Takáts Eszter munkásságának, így a dal, amit csak úgy szeretek, az ő műve.

Persze álszent lennék, ha nem tenném hozzá, hogy nem véletlen ez a választás: hamarosan debütálnak a neki készített remixeim, az első pont ebből a dalból!

Takáts Eszter – Hotel

Kategóriák
Zene

Day 12: egy dal ami egy olyan emberre emlékeztet akit utálsz

Sokat gondolkoztam, hogy kihagyjam-e a 12-ik napra esedékes zeneválasztást, hiszen egy olyan dalt kell választani, ami olyasvalakire emlékeztet, akit utálok. Nem sok ilyen van, az emlékeim közt találtam azért, a hozzá kapcsolódó zene pedig a Metallica – Nothing Else Matters. Aztán meghallgattam a számot – amit egyébként szeretek – és arra az elhatározásra jutottam, hogy ez a zene jobb sorsra érdemes, mintsem egy utálat tárgyát képező személyhez kötődjön.

Aztán jött a megmentő ötlet. Hát Ferenc testvér…tiszta szívből utálom, tényleg.

Szóljon hát a Sukorói varázslónak, a Balatonőszödi mémnek Girls Around – Jump

És az eredeti remekmű:

Kategóriák
Zene

Day 11: egy dal ami egy barátodra emlékeztet

Sok dal sok barátomhoz köthető. A mai választásomról egy egyetemi barátomhoz jut eszembe, aki a dj korszakom alatt fáradhatatlanul kérte mindig ezt a dalt a bulikban. Sőt, mivel kollégiumi szomszédok is voltunk, a folyosópartikon is rendszeres résztvevő volt ez a dal.

Nalin & Kane: Beachball

Megagigasláger volt abban az időben!

Kategóriák
Zene

Day 10: egy dal ami egy családtagodra emlékeztet

A tegnapi nap elmaradt a 30 napos dal kihívás bejegyzése, nem véletlenül.

Öcsémre emlékeztet ugyanis a dal amit választottam, akinek ma van a születésnapja, így gondltam, ma közlöm csak 🙂 Ezúton is boldog szülinapot Phoedy!

A választott dalnak amúgy van egy rövid története. Öcsém diplomás tánctanár (és Zumba oktató), és anno még az aktív versenyző korszakában a minden évben Szombathelyen megrendezett  Kűrversenyen indultak. Én vágtam meg nekik a zenét, ő pedig a koreográfiát készítette.  A Smoke City – Underwater Love volt az alap, amibe középtájon rákerült egy kis sambás ütem is. A produkció zseniális volt, csak kicsit eltérő a megszokottól – a zsűri kevésbbé értékelte. De a libabőr, mikor az általad készített zene megszólal párezer watton, plusz még az öcsédért is izgulni kell…nagyon jó érzés!

Update: Édesanyám kikereste a nyugat.hu cikkét, ahol a versenyről írnak.

Kategóriák
Zene

Day 9: egy dal amiről valaki eszedbe jut

A 30 Napos Dal Kihívás kitalálója itt biztos valami érzelgős emlékre gondol, én ezt most kicsit kifordítom.

Egy olyan dalt választottam, amiről az egyik kedvenc sorozatom és annak főszereplője jut eszembe: Tony Soprano a Maffiózókból.

A dal pedig a Madreblu – Certamente

De, hogy a bevezetőmet azért megcáfoljam, a dalról egy számomra nagyon kedves személy is eszembe jut: barátnőm. Ez a dal van ugyanis beállítva hozzá csengőhangnak, így szinte minden nap hallom ezt a zenét, majd az ő hangját.

Kategóriák
Zene

Day 8: egy dal ami folyton beleragad a fejedbe

A legkönnyebb választás, ugyanis lassan két hónapja (november 15-én írtam róla) állandóan az izlandi GusGus zenekar Arabian horse című dala van a fejemben, kiírthatatlanul.

Kategóriák
Zene

Day 7: egy dal amit utálsz

Azt hittem, hogy ez egy könnyű választás lesz, de nem. A kedvenceket úgy válogatom, hogy átnézem az iTunes könyvtáramat. De olyan zenét, amit nem szeretek, nyilván nem tartok a könyvtárban.

Egy dal amit utálsz

Aztán keresgéltem a memóriámban és sok olyan zenét találtam, amit igazán gyűlölök…

A nyertes végül a B52’s – Love Shack című dala lett. Anno, mikor kezdtem megszokni a Super Chanel után az MTV-t és magát a videoklipp nézést, vártam, hogy jöjjenek a kedvenc dalaim, de valahogy mindig befutott ez az undormány klipp, ami mind zeneileg, mind pedig képi világában rettenetesen taszít.

Kategóriák
Zene

Day 6: egy dal ami megnevettet

Amikor elkezdtem ezt a „játékot”, szóltam előre, hogy nem leszek egyszerű eset. A mostani megfejtés egy remek példa erre.

Egy dal ami megnevettet

Katy Perry – I Kissed A Girl

Nálam abszolút befutó volt az első pillanattól kezdve. Össze van rakva ez a zene technikailag is elég jól, sőt az egész albumán érezni, hogy gondos kezek készítették. Most nem a milyenről, a hogyanról beszélek. Tudom, te nem biztos, hogy így hallgatod a zenéket, és pl. erre is azt mondod, hogy bugyuta, semmitmondó zene. Igen, az. De kell néha az agynak ilyen is, és Perry művésznő a stílusában szerintem eléggé profin műveli azt, amit, hogy Schmitt Pálosan fejezzem ki magam, úgy, ahogy.

A dal azért is nevettet meg, mert eszembe jutnak az incentive nyaraláson eltöltött napok az Észak-Ciprusi Török Köztársaságban a Kaya Artemis Resortban, mikor Gyuri kollégámmal minden reggel erre a dalra ébredtünk. A helyi zenecsatornán szinte fél óránként nyomták.

Kategóriák
Zene

Day 5: egy dal amitől sírni tudsz

Tegnap úgy elfáradtam a fociban, hogy elmaradt a 30 Napos Dal Kihívás tegnapi bejegyzése, de most pótolom.

Egy dal amitől sírni tudsz

Nem vagyok az a sírós fajta, így ha sírni nem is sírok az alábbi zenén, azért elérzékenyülök rendesen.

Főleg, ha felidézem a képi világot, ami a Gladiátor című filmben volt. Ez a zene ugyanis akkor szól, mikor haldoklik/meghal a Russel Crowe által alakított ex-római hadvezér Maximus Decimus Meridius.

Igazából most nem is egy dalt választottam, hanem hármat, mert érdemes egyben, egymás után meghallgatni (az eredeti CD-n átúsznak egymásba).

Gladiator OST – Hans Zimmer & Lisa Gerrard: Elysium

A folytatása a Honor Him.

És a végére a Now We Are Free – itt már megszabadult Maximus minden kínjától, meghalt.

A libabőr faktor jelentős, Hans Zimmer egy zseni – szerintem.

Kategóriák
Zene

30 nap – 30 dal

Remélem, már tudod rólam, hogy nagy zenerajongó vagyok. Mi több, művelő is. Éppen ezért örültem, mikor az első Roland MC-303 Groovebox versenyen megismert (későbbi győztes) zenésztársam facebook falán megláttam a 30 napos dal kihívás „projectet”.

A dolog arról szól, hogy van egy 30 napos lista, ami szerint válogatnod kell az általad hallgatott zenék közül, majd ezeket – minden nap egyet – kirakni a facebook faladra. Nem szeretem amúgy az ilyen „játékokat”, de ezt szimpatikusnak találtam.

Annyira, hogy nem csak a facebook falamra fogom kitenni, hanem itt a blogon is lesz minden nap egy bejegyzés a témában, talán kicsit bővebben kifejtve. Így jobban megismerheted a zenei ízlésemet – bár szólok előre, hogy nem egyszerű eset.

Mivel már a negyedik napon tartok, most itt egyszerre közlöm az eddigi megfejtéseket. A napok leírását változatlanul közlöm, a projectet elindítók választották a szintén 3 betűs, de angol „day” kifejezést a „nap” helyett (igaz, nem akarok kötözködni, én is használom keverve a két nyelvet – helytelenül).

Day 1: A kedvenc dalod

Szinte egyértelmű a válasz: JayDee – Plastic Dreams

Anno 1992-ben (a videóban helytelenül szerepel a dátum) ez volt az a dal, amire elindult az elektronikus zenei rajongásom és tart töretlenül a mai napig. Ez a dal az ébresztő az iPhone-on, loopban szinte egész nap el tudnám hallgatni.

Utólag azért elgondolkoztam, mert egy másik nagy kedvencem az Energy 52 – Café del Mar (Three ‘n’ One remix), de a fent említett okok miatt (is) lecsúszott a dobogó csúcsáról és a második hely ez övé.

Day 2: Az első dal, amit hallottál a kedvenc előadódtól

Nehéz kérdéskör, mert a változatos zenei palettáról, amit hallgatok, nem tudnék egy nagy kedvencet kiemelni, ezért itt a jelenre hagyatkoztam. Most pedig egyértelműen a GusGus izlandi zenekar a kedvencem, ahogyan itt a blogon már többszor is írtam róluk.

Tőlük pedig a Believe című dal volt, amit először hallottam.

Day 3: Az első dal amit valaha hallottál

Mikor a facebookra kiírtam a választásomat, bizonytalan voltam, hogy vajon ér-e még magzati korban hallott zenét beválasztani, de édesanyám kommentje igazolt:

Augusztus 4 volt, szombat és 23-án megszülettél … bár a kapukon kifelé a koncert végén azt hittem, hogy ott fogják kinyomni belőlem a babyt 8akkor még nem tudtuk, hogy fiú- lány?) Gyakorlatilag azóta nem járok koncertre!! a tömegiszonyom itt kezdődött … A koncert amúgy nagyon jó volt…

Szóval 19 nappal a megszületésem előtt Omega koncerten voltam és az Ezüstesőt biztosan hallottam, hiszen abban az évben a Gammapolis című albumukkal turnéztak, a Space rock korszakuk vége felé.

Day 4: egy dal amitől mindig mosolyogsz

És akkor jöjjön a mai adag. Mikor gondolkoztam a megoldáson szinte egyértelmű volt, hogy ez magyar dal lesz, és 90%-ban biztos voltam benne, hogy Bëlga 🙂

Kategóriák
Zene

GusGus

Már 1995-ben megismertem az izlandi GusGus zenekart, akkoriban a progresszív stílusba sorolták őket az elektronikus zene világában (szerintem, most sincs ez másképp).

Azóta eltelt pár év és bár egy-egy dallal mindig feltűntek az iTunes könyvtáramban (mint pl a Sasha és John Digweed Northen Exposure című mix cd-jén a Believe és Purple címűek), de igazából egy múlt heti facebook bejegyzés kapcsán botlottam megint bele a GusGus zenekarba.

Mondanom sem kell, azonnal szerelem az első látásra (azaz hallásra). Igazi, letisztult északi elektornikus zene. Olyan zene, ami magáért beszél: a twitteren két új rajongót is szerzett egyből a zenekar, illetve 3 új vevőt (engem is beleértve).

Az új album címadó dala az Arabian Horse elhangzott a kexp.org rádió egy izlandi rendezvényén, ahol az alábbi videoklipp is készült.

Nagyon impresszív!

Olyannyira, hogy eldöntöttem: zeneileg a remixeimben, saját zenéimben minimum ezt a szintet akarom hozni.

Tehát GusGus: erősen AJÁNLOTT!!!

A zenekar jelenlegi felállása:

  • Stephan Stephensen
  • Birgir Þórarinsson
  • Daniel Ágúst Haraldsson
  • Urður Hákonardóttir
  • Högni Egilsson

További infó a zenekarról a Wikipedia-n.