Prága, a tornyok városa

A pünkösdi hétvégét Prágában töltöttük, mivel szüleimtől karácsonyra egy 4 nap / 3 éjszakás prágai pihenést kaptunk ajándékba. Szombaton indultunk, kedden pedig jöttünk haza.

A kiutazás

Mivel Rubykát levittük Szolnokra, ezért onnan indultunk neki az útnak. Magyarországot Rajkánál terveztük elhagyni, az utolsó MOL kúton megtankoltunk és ott terveztem, hogy szlovák és cseh autópálya matricát vásárolok. Elegendő készpénz forintban azonban nem volt nálam, csak a bankkártyám. A pénzváltó bódénál, ahol cseh és szlovák matricát is lehet vásárolni már a bejáratnál fogadott a kedvesnek egyáltalán nem nevezhető felirat: „Nincs bankkártyás fizetés!”

Bementem a kútra megérdeklődni, hogy van-e bankautomata, de jól emlékeztem: nincs. Választhattunk, hogy esetleg bemegyünk Mosonmagyaróvárra pénzt felvenni, de az a gondolatom támadt, hogy amúgy sem szeretnék Szlovákiába menni a múltkori élmények miatt, így menjünk Ausztrián keresztül. Osztrák matricát a kúton kártyával is tudtam venni, Nikitől pedig megkérdeztem, hogy akar-e felfedező útra menni? Mivel a válasz igen volt, gyorsan letöltöttem az iPhone-ra meg az iPadre is a megfelelő Google Maps részleteket (mivel nincs roaming net előfizetésem, kellett ez a trükk, cacheben megmarad szerencsére), és nekivágtunk az újratervezett útnak.

Poysdorf, a bornegyed

Bécs városát észak felé előbb az A23-as, majd az S2-S1-A5 autópályán (vagy gyorsforgalmi úton, nem tudtam eldönteni) hagytuk el. Egy nagyon szimpatikus borvidékre bukkantunk, aminek a központja Poysdorf. A városban még a járda mellett is szőlő van ültetve, a központban pedig egy eléggé komolynak kinéző borpiac van. Érdemes ide külön is elmenni, kíváncsi vagyok a boraikra. A város előtt és után nagy szőlőültetvényeket látni, már-már  Languedoc-Rousillion tartományi szinten, ahol a világ legnagyobb egybefüggő szőlőtermesztő területe van.

Mikulov, Nové Mlýny víztározó, Brno, cseh autópálya

Az osztrák-cseh határon átérve Mikulov településen mentünk át, ahol az első Agip kúton meg is vettük a cseh matricát, potom 310.- koronáért (1 korona kb 12,4 forint).

Most tudom meg a Wikipédiáról, hogy itt írták alá Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és II. Ferdinánd megbízottjai 1621-ben a harmincéves háború lezárásaként a nikolsburgi békét.

Tovább haladva egy tavon mentünk át, amit már a térképen láttam, így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz. Majdnem úgy nézett ki az a rész, ahol az út keresztülment, mint a Kis-Balaton Zalaszabar és Zalavár közötti átkötő szakasza (érdekes, hogy a Google Maps nem tud a Kis-Balatonról). Most derült ki számomra is, hogy a Nové Mlýny víztározón mentünk át.

Brno városába be akartunk menni, de már mikor robogtunk az 1-es számú cseh autópályán Prága felé, akkor jutott eszünkbe, hogy elfelejtettünk megállni. Nem lenne igazságos messziről és a külváros alapján ítélni, főleg, mert kb. Salgótarján látványa tárult elénk, ami nem volt igazán csábító. Igaz, itt legalább színesek a tízemeletes házak. Majd legközelebb, történelme alapján biztosan sok látnivaló van.

És akkor a cseh autópálya. Legközelebb, amikor panaszkodsz, hogy milyenek a magyar utak és alig van autópálya, akkor jusson eszedbe, amit most írok! A cseh autópálya szinte 90%-a szörnyű! Emlékszel a régi M7 autópálya Balatonra vezető szakaszára? Ami állítólag azért volt olyan, amilyen, hogy az imperialista nyugat felé meg lehessen akár tankkal is indulni…Na, ez az autópálya végig ilyen! Beton lapokból áll, az illesztések és az ott keletkező hézag miatt pedig döcög, zajos, ráz. A külső belső sáv elviselhetőbb, a külső belső egyenesen kibírhatatlan.

Érkezés Prágába

A szállodánk Prága 11-es kerületében volt található, ami relative a város szélén van. A minimális navigációval ami nálunk volt (cahceből betöltött térkép az iPhone-on), viszonylag probléma mentesen megtaláltuk a szállodát, igaz két alkalommal rosszul navigáltam, így tettünk plusz köröket. Prága közlekedése jónak mondható, körgyűrűk, táblák elfogadhatóak. Igaz, az irányokat kicsit furán jelölték, de a relatíve „vakság” abból is adódott, hogy engem a szláv nyelvek olyan szinten blokkolnak, hogy úgy nézek a feliratokra, mintha kandzsikat látnék. Rossz érzés.

Gyorsan bejelentkeztünk, egy kis felfrissülés, majd a nyakunba vettük a várost, elindultunk Vyšehrad várába. Igen, magyarul kiejtve teljesen ugyanaz, mint Visegrád.

Vyšehrad vára

A Moldva parján található vár 1-2 óra alatt bejárható, kellemes, kényelmes tempóban. A várba a piros metró (C vonal) azonos nevű megállójától kb. 5 perc sétával jutottunk el.

Püspöki paloták, hírességek temetője, szoborpark, várkapuk, kápolnák és hangulatos utcák várnak ránk.

Ami érdekességként feltűnt nekünk, hogy a csehek élik a várat. Úgy értem, hogy nem egy kirakatba kitett műemlék komplexumról van szó, hanem a parkokat birtokba vették és olvasnak, kutyát sétáltatnak, játszanak, pihennek.

Apropó kutya: a vár bejáratánál egy térképet találtunk, ahol be van jelölve három féle kutyás terület. Van, ahol póráz nélkül is szabadon engedhető az eb, külön jelölve van, ahová be szabad ugyan menni a kutyával, de csak pórázon és egyértelműen jelölt az a rész is, ahová nem lehet menni a kis kedvencünkkel. Meglepetésre csak két tiltó zóna volt.

A vár déli részén egy kis szőlőültetvényre és pincére bukkantunk, hangulatos volt. Innen le lehetett látni a Moldva folyóra, ami épp itt kanyarodott egy nagyot.

A várat körbejárva kellemesen elfáradtunk, visszasétáltunk a metróállomáshoz, ahol az újabb 30 perces (24 CZK) jegyünket érvényesítve egy tiszta és kényelmes metrón utaztunk vissza a szállodába.

Chodov

A Chodov városrészt és metrómegállót leginkább Kőbánya-Kispesthez tudnám hasonlítani. Már csak azért is, mert egy erősen lakott tízemeletesekkel teli városrészről van szó, illetve a metróállomás egybe van építve egy bevásárlóközponttal. Első nap nem voltunk felfedező kedvünkben – ami az éttermeket illeti -, így biztosra mentünk és a plázában kerestünk egy éttermet. Szerencsére az eladó hölgy beszélt angolul, így minden simán ment.

A pláza itt is pláza, tele cicával és drágábbnál drágább holmikkal. Egy ötletes mozgolépcső reklámot is láttam, a kapaszkodó szalag volt Mentos reklámra aktualizálva és még egy gyógyszertárat is találtam.

20 perc séta után a szállodában bekapcsoltuk a tévét, ahol éppen a cseh(szlovák) X-faktor ment. Hátööö, legalább, mikor énekeltek, nem ezt a szépnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető nyelvet hallottuk.

A következő részben a belvárosban töltött két napról és az éttermi kalandunkról fogok írni. Alvás.